Mi a holisztika? – Mit jelent a holisztikus szemlélet?

A holisztika a görög eredetű holos szóból származik, ami teljességet, egészet jelent. A holisztikus szemléletmód alap gondolata az, hogy az egész nem azonos a részek összegével, hanem egy új minőség. A részek csak az egészhez való viszonyuk alapján értelmezendők. Ezért az egyes részek vizsgálata hamis következtetéshez vezet. A világ teljes egész, a benne lévő különféle jelenségek, történések egymással összefüggésben állnak, és dinamikusan együtt, egymástól elválaszthatatlanul változnak.

A holisztikus szemléletű gyógyítás az élő szervezetet egésznek tekinti, és figyelembe veszi testének – szellemének – lelkének hármas egységét.

A holisztikus szemléletű gyógyító nem a betegséget, nem a beteg szervet vagy testrészt gyógyítja, hanem az egész élő szervezetet. Az egész-ség helyreállításában, megőrzésében, menedzselésében nyújt segítő kezet.

Történeti áttekintés

Az ősi indiai filozófiai rendszer, az ayurvéda, a test-lélek-szellem egységét, tehát a holisztikus egyensúlyt emeli ki. Az ayurvéda szanszkrít eredetű szó, jelentése: az élet tudománya. Az ayurvédikus gyógyítás a megelőzésre (prevenció) helyezi a hangsúlyt.

A kínai gyógyítás a taoista filozófián alapul. A taoizmus szerint az ember mindig törekedjen testi-lelki harmóniában élni az égi és földi változásokkal. A harmonikus életet szeretettel, mértékkel, tartózkodással és a szellem szabadságával lehet megteremteni. A kínai orvoslás alapfogalma az anyag – energia – szellem harmonikus együttműködése. Ha bármelyik szinten működészavar lép fel, az egyensúlyvesztést, diszharmóniát okoz, mely kihat az egész szervezetre. A gyógyítás célja a holisztikus egyensúly visszaállítása, az élő szervezet, a mikrokozmosz ráhangolása az Univerzumra, a makrokozmoszra, a dinamikus egyensúlyra.

Az ókori, középkori európai természetfilozófusok holisztikus szemléletű  gondolkodását tükrözi, hogy egészségnek a harmóniát, betegségnek, ennek hiányát tekintették, a gyógyítást pedig a megbomlott arányok helyreállításában látták.

A modern európai természetgyógyászatra hatással volt a középkor antik hagyománya, de megjelentek a különböző filozófiákon alapuló, új gyógyító rendszerek. Kialakult egy holisztikus (komplex) emberkép, amely szerint az ember a személyiségtípusa, a pszichoszociális fejlődési mintái, valamint a szellemi szintje szerint reagál a különböző környezeti és belső pszichés hatásokra.

Napjainkban a holisztikus szemléletű gyógyítás a test-lélek-szellem egységét, egymás kölcsönhatását hangsúlyozza.

Egészségmegőrzés, egészségmenedzselés

A modern medicina és a természetgyógyászat egyaránt elődjének tekinti Hippokratész (Kr.e. 460-377) görög orvost, természettudóst, akire gyakran hivatkoznak. Egyik ismert mondása: „Primum nil nocere!”, magyar fordítása: Mindenek előtt ne árts!

Korábbi években az orvosi, gyógyszerészi eskü részét képezte ez a hippokratészi figyelmeztetés, napjainkban a fogadalom szövegezéséből kimaradt.

A holisztikus szemléletű gyógyító:

• Nem tüneti kezelést végez, hanem oki terápiát folytat, hangsúlyt fektet a fizikai tüneteket előidéző okok, a háttérben zajló lelki energetikai folyamatok feltárására, azok összefüggéseinek megértésére
• Az embert, mint egységes, egész élőlényt szemléli
• Empatikus, segítő tevékenységével, a partneri viszony kialakításával, értő hallgatásával, megszerzett és folyamatosan gyarapított tudásával, hasznos információk átadásával, valódi támogatást tud nyújtani a hozzá forduló, változtatás szükségességét felismerő embertársainak
• Szoros kapcsolatban áll a természettel, életvitelét a természet szeretete, minden élőlény iránti tisztelete hatja át
• Tiszteli és becsüli idős embertársai tudását, bölcsességét
• Példamutatóan él
• Fontos feladatának tekinti visszaadni az embereknek az önmagukba, a saját gyógyulásukba vetett hitét
• Tevékenységét a szeretet és az emberség vezérli
• Minden körülmény között megtartja a „Primum nil nocere!” elvet.